A tehetség, a kreativitás és az intelligencia

A tehetség, a kreativitás és az intelligencia kapcsolata

 

fényjáték kézen

 

Mi a tehetség?

A kreativitás tehetség? Nos, a tehetség a Nemzeti Köznevelési Törvényben (2011. CXC)  4. paragrafus 14. pontja szerint: „kiemelten tehetséges tanuló az a különleges bánásmódot igénylő tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség…”

Már ennek a néhány sornak az olvasása közben is felmerült bennem a kérdés, hogy igen, „nagyfokú kreativitással rendelkezik”, de ezt hogy lehet objektíven mérni, és az eredményeket mérhetővé tenni, hogy később egymással összehasonlíthatók legyenek? Nyilvánvalóan ennél pontosabb megítélésre van szükség, és az elfogultság teljes kizárására.

Először Guilford kezdte vizsgálni (1950) a kreativitást, és úgy fogalmazta meg, mint egyfajta alkotóképességet, teremtőképességet, mely a divergens gondolkodásban nyilvánul meg. Ez a fajta gondolkodásmód teszi lehetővé az egyénben azt, hogy egy felmerülő kérdést több oldalról is képes legyen megvizsgálni és elemezni, és mások számára szokatlan megoldásokra tudjon jutni.

 

A kreativitás szó a latin creare szóból ered, amelynek jelentése alkotni, szülni, megteremteni.

 

Rokonszenves Landau azon megfogalmazása, hogy „Vannak kereső emberek, akik képesek minden megszokottól eltérően, másként látni, így soha nem észlelt jelenségeket ragadnak meg… nem alkalmaznak, hanem létrehoznak; nem megtanulnak, hanem rátalálnak vagy kitalálnak.” Ez egy jó megközelítése lehet a kreativitásnak. Hogy valaki nem a meglevő ismereteket jól megtanulva végzi el a feladatot, hanem új utakat keresve rátalál egy új megoldásra, újfajta nézőpontból tekint rá az adott problémára. Minden emberben benne van a képesség, hogy valami újat hozzon létre. A kreativitás rengeteg területen megmutatkozhat, nem csak művészeti területeken, de az irodalom, vagy akár a matematika és az informatika területén is.

Azt is biztosan tudhatjuk, hogy a kreativitás feltételekhez kötött, hisz, ha nem kap teret és támogatást, akkor nincs lehetősége az egyénnek a kreativitása kibontakoztatására sem. Sosem derül ki valakiről, hogy például milyen különleges és sajátos festő tehetség, ha nem adunk ecsetet és festéket a kezébe, hogy próbálkozhasson (Moses nagyiról ezért derült ki hetven éves kora után, hogy milyen tehetséges festőművész). Ezért is fontos kipróbálni különböző dolgokat az életben, még akkor is, ha egy adott területen tehetségesnek mutatkoztál már, sosem lehet tudni, mi minden rejtőzik még benned! Kalandra fel!

 

 

A kreativitás és a személyiség

 

Landau (1974) szerint a kreatív személyiséget egyfajta rugalmasság, mozgékonyság, kidolgozottság és könnyedség jellemez, melyet  eredetiséggel, a problémák iránti érzékenységgel ötvöz. A hatvanas években végzett kísérletek (Barron és MacKinnon, 1961) azt mutatták, hogy a kreatív egyének öntudatosabbak, domináns személyiségek, akik véleménye a többségtől független, pszichodinamikájuk pedig komplexebb, és előnyben is részesítik a komplexitást. Szerintük fontos alapfeltétele a kreativitásnak az originalitás és a külvilággal szembeni nyitottság is. Davis (1992) kiegészítette ezt a személyiségrajzot azzal, hogy a kreatív személy kíváncsi, gyakran humoros, kockázatvállaló és van egyfajta személyes energiája, mely rá jellemző. Ezen kívül gyakran introvertált, de legalábbis rendszeresen igénye van egyedüllétre.

 

A kreativitás és az intelligencia kapcsolata

 

Guilford fogalmazta meg először 1950-ben, hogy a kreativitást nem lehet mérni IQ tesztekkel. Ennek mérésére más módszerek kidolgozására van szükség. 1963-ban kialakított egy tesztsorozatot, mely a kreativitást volt hivatott mérni. Guilford modelljében minden előre meghatározott képességet mérni lehetett: a könnyedséget, a hajlékonyságot, az eredetiséget, az elaborációt, a szenzitivitást, és átfogalmazást. A könnyedség arra a képességre utal, hogy hogyan emlékszünk egyes szavakra, kifejezésekre, mondatokra. A hajlékonyság az ismeretek átalakítására vonatkozik, spontán vagy adaptív módon közelítünk meg egy adott problémát. Az originalitás, vagy eredetiség (más nevén transzformációs faktor) azt a készséget jelöli, hogy a dolgokat másképp látjuk-e, mint az átlag. Az elaboráció az a képesség, ami azt mutatja meg, hogy részletekből hogyan vagyunk képesek létrehozni egy egészet. A szenzitivitás a külvilággal szembeni egyéni érzékenységünk. Az átfogalmazás pedig azt jelzi, hogy a meglévő ismeretekből hogyan vagyunk képesek átalakítással újak létrehozására. Ezek a nagy csoportok további alcsoportokra oszthatók.

 

A kreativitás és az intelligencia között ugyanolyan alacsony a korreláció, mint a tanulók kreativitása és a tanár által adott jegy között.” (Landau, 1947)

 

Torrance (1962) kutatásában megállapította, hogy a legkreatívabb emberek intelligensek is, de a legintelligensebb emberek között csak kevés a kreatív. 1963-as tanulmányában azt írja, hogy bár találtak némi összefüggést az intelligencia és a divergens gondolkodás között, de az összefüggés nem szignifikáns. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a magas IQ szint még egyáltalán nem feltételez automatikusan kreativitást is, de a kreativitáshoz szükséges bizonyos intelligencia szint.

 

kreativitás montázs készítés

 

 

A kreatív megnyilvánulás feltételei – gátlós és segítő tényezők

 

Nagyon szimpatikus számomra Rogers (1959) hozzáállása a kreativitáshoz. Azt mondja, hogy az egyik legfontosabb tényező a pszichológiai biztonság, a másik pedig a pszichológiai szabadság. Biztonságot úgy tudunk adni a másik embernek, ha teljes mértékben bizalmat szavazunk neki, és feltétel nélkül elfogadjuk olyannak, amilyen. Fontosnak tartja, hogy olyan környezetet hozzanak az egyén körül létre, ahova nem jut el külső értékelés, így kritika nélkül ténykedhet, anélkül, hogy feszültséget keltene benne egy külső felügyelet ítélkező megnyilvánulása. Kiemeli a megértés és a teljes elfogadás fontosságát, hogy elérjük azt, hogy az alany megnyíljon és feltárja legbelsőbb gondolatait. A pszichológiai szabadság alatt a konvenciók korlátozásának feloldását érti.

Számos pszichológuskutató sokféle eszközzel próbálta elérni a kreativitás felszabadulását, pl. Kankeleit (1959) a hipnózissal próbálkozott, Leary és Barron (1964) úgy gondolja, hogy egy gombából származó szer (a későbbi LSD) az, ami segít a belső kreativitás feltárásában azzal, hogy kibővíti a tudatot.  De akárhányan és akármivel próbálkoztak, abban mindannyian megegyeztek, hogy a biztonságos környezet és a cenzúramentesség kedvezően befolyásolja a kreativitás megélését.

 

Miért fontos ez?

 

Ahogy már a hatvanas években Donald és Toynbee is megfogalmazta, és ami később a kreativitást vizsgáló első pszichológiai vizsgálatok jelmondatává is vált: „a nemzet fennmaradásához az egyénnek kreatív módon kell gondolkoznia”. Én kiegészíteném annyival, hogy nem csak a nemzetnek, de a világnak is értéket ad, ha egy kreatív embernek teret adunk és nem utolsó sorban magának az egyénnek is boldogságot ad, ha megélheti kreativitását. Tehát mind a külső, mind a belső világ érdeke az, hogy a kreativitás utat találjon és megvalósulhasson!

 

 

Angol szószedet, ha autológiával gyakorolnál a bejegyzés alapján. Fogalmazd meg gondolataidat szabadon a tehetség fogalmáról és a kreativitásról:

tehetség- talent, gift
kreativitás – creativity, constructiveness
intelligencia – intelligence
törvény – law
paragrafus – paragraph, section
alkotás – creation, constitution
feltétel – terms, assumption, condition
támogatás – assistance, support
érzékenység – sensitivity
külvilág – outside world, outworld
kockázatvállaló – risk-taking
megértés – appreciation, understanding
elfogadás – acceptance
megvalósul – materialize, come to fruition
jelmondat – motto, slogan, tagline
megél – contrive, live
megfogalmaz – concieve,
megegyezik, azonos – parallel, square with
összefüggés – coherence, context
alany – entity
felszabadul – disengage, liberation, release
átfogalmazás – paraphrase
jellemző (vkire) – typical, characteristic
egyedüllét – loneliness, privacy
eredetiség – originality

 

Ez a bejegyzés megjelent cikk formájában az A&K Magazin 2018.  januári számában, melyet ingyenesen letölthetsz innen:

A&K Magazin 2018. januári számának letöltése

A&K Magazin 2018. január borító

Ha tetszett, oszd meg!

Imposztor szindróma – megérdemlem, amit elértem?

nő néz a háztetőn

Az imposztor szindróma – megérdemlem, amit elértem?

 

Mi az az imposztor szindróma? Nézzünk egy példát először! El tudsz képzelni egy felső vezetőt, aki megjelenésében, viselkedésében és eredményeiben is megtestesíti mindazt, amit egy vezetőtől várhatnak a kollégái? Természetesen igen. És el tudod képzelni, ahogy este sírva alszik el, mert úgy érzi, hogy bármelyik pillanatban kiderülhet, hogy nem ért semmihez, és nem érdemli meg azt a tiszteletet és megbecsülést, amit nap, mint nap kap? Igen, ez is megesik néha.

 

imposztor szindrómában szenvedő férfi képe

 

Ez csak elméletben létezik, ugye?

 

Nem, a probléma valós, úgy hívják, hogy imposztor szindróma. Sajnos csak keveset hallani róla. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valaki tehetséges, okos, sikeres és remek eredményeket ér el az életében, annak semmi baja nem lehet az önbizalmával. A logika ezt mondatja velünk, de a valóság az, hogy emberből vagyunk, és legyünk bármilyen beosztásban is a munkahelyünkön, az önbizalmunk nem attól függ, hogy milyen megnevezés áll a névjegykártyánkon. Ez az állapot megkeserítheti egy ember mindennapjait és ilyenkor nagyon rosszul viseli a kritikát is.

 

Körülötted is lehet valaki, aki hasonlóan érez!

 

Ha a versenyszférában dolgozunk, a főnökünk perfekcionista és folyamatosan aggódik, intelligens és sikeres, és mégis sokszor ingerülten reagál a kritikára, álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt ítélkezünk felette, forduljunk felé türelemmel és próbáljuk elképzelni, hogy min mehet keresztül! Az empátia és az asszertív kommunikáció segíthet egy jobb kapcsolat kialakításában. Nem mindenki kezeli szégyenként ezt az érzést, szerencsére egyre többen vállalják fel nyíltan, hogy életük egyes szakaszában hasonló dolgokon mentek keresztül. Erről olvashatunk a Facebook ügyvezető igazgatójának, Sheryl Sandbergnek a könyvében is, melynek címe Dobd be magad! (Én audiobook formájában hallgattam meg kb. 2 nap alatt, gondolatébresztő könyv.)

 

Hírességek, akik nyíltan vállalják

 

De hasonlóan nyilatkozott Kate Winslet és René Zellweger színésznők is. Mit tehetsz, ha magadra
ismertél? Fontos, hogy foglalkozz az érzéssel, mert hosszú távon kiégéshez, étkezési zavarokhoz, vagy akár depresszióhoz is vezethet! Érdemes támogató segítséget keresni, tudatosítani a sikereket és csökkenteni a stresszt.

 

*További értékes források a témában: pszichoforyou.hu és maipszicho.hu

 

Angol nyelv gyakorlásához a cikkhez tartozó szószedetet itt találod. Ha érdekel az autológia, ahhoz is remek eszköz ez a cikk. 

 

megjelenés – look, presence
viselkedés – behaviour
eredmény – result
megtestesít – incorporate, personalize
megérdemel – deserve
megbecsülés – honor, honour
tisztelet – respect
nap, mint nap – day by day
imposztor – impostore
hajlamos – to be dispose to sg.
tehetséges – talented
megnevezés – denomination, designation
függ vmitől – depend on sg.
megkeserít – sour
verseny – race, competition
perfekcionista – perfectionist
ítélkezik – judge
keresztül megy – go through
kialakít – form
szégyen – shame
nyíltan – straight out
bedobja magát – he put all his strength into it
foglalkozik vmivel – run on
kiégés – burn out
támogató – supportive

Ha tetszett, oszd meg!

Johari ablak – Mennyire látsz magadba?

 

Johari ablak – Te mennyire látsz magadba?

 

A johari ablak egy önismereti modell, melyet Joseph Luft és Harry Ingham pszichológusok publikáltak 1955-ben. Ebben a modellben két fő dimenziót emelnek ki: azt, amit az én tud magáról és azt, amit mások tudnak róla. Az életünk során az önismeretünk folyamatosan változik (sárga terület). Gyermekkorban még keveset tudunk magunkról és arról, hogy mások milyennek láthatnak minket. Az idővel ez folyamatosan nő. Ahogy azt az ábrán is láthatod, 4 fő területet különböztet meg a modell.

 

Johari ablak

*a johari ablak kép forrása: http://old.ektf.hu

 

Az első terület

 

Az első terület az ún. nyílt terület. Ez a nyilvános, mindenki által ismert „én”. Ide tartoznak a nem titkolt, nyilvánvaló dolgok, mint az, hogy hogy hívnak vagy hogy hogyan nézel ki.

 

A második terület

 

A másik egy fokkal izgalmasabb terület az ún. vak terület. Ez az „én” olyan aspektusait tartalmazza, mely mások számára nyilvánvaló és jól látható, az „én” számára azonban nem az. Ilyen lehet az, hogy szimpatikusak vagyunk-e a környezetünknek, hogy bizonyos viselkedésünk bosszantja a társaságot, amiben mozgunk. Ha valaki komolyabban szeretne önismerettel foglalkozni, akkor nem érdemes kerülnie azt a gondolatot, hogy mit gondolnak róla mások. (Az más kérdés, hogy ebből mit fogadunk be és hogyan kezeljük a kapott információkat.)

 

A harmadik terület

 

Az ismeretlen terület (tudattalan) az ún. „rejtett én”. Melyet az „én” tud, de senki más nem. Ezek azok a titkaink, amelyeket nem osztunk meg másokkal (azt hiszem, példát mondani majdnem felesleges, de ilyen például az, hogy nem szimpatizálunk a csoporttársainkkal, vagy idegesít a szomszédunk. Persze kedvesek vagyunk látszólag, és az információt, a véleményünket megtartjuk magunknak.)

 

A negyedik terület

 

A negyedik, és egyben legsötétett terület az ún. rejtett terület. Ide olyan dolgok tartoznak, amelyeket mások sem tudnak rólunk, és mi sem tudtunk magunkról. Csak speciális körülmények, traumák, vészhelyzetek, stb. tudják megvilágítani ezt a területet. Vannak élethelyzetek, melyekben nem tudjuk előre kiszámítani, hogyan fogunk viselkedni. Gondolhatjuk magunkról, hogy ha általában higgadtak vagyunk, akkor vészhelyzetben is azok lennénk, de ez csak feltételezés. Hogy valójában mit tennénk az csak ott és akkor fog kiderülni. Egyes források szerint a pszichoanalízisben van lehetőség a rejtett területen levő dolgok feltárására, de az biztos, hogy tudatosan befolyásolni nem tudjuk.

 

Johari ablak illusztráció - profilképek

 

Az, hogy a sárga terület, tehát az, amit tudunk magunkról és amit vállalunk is mások előtt mekkora terület, és mennyire tágítjuk ki, rajtunk múlik. Hogy a vak területet mennyire akarjuk megismerni, szintén a mi döntésünk. Az, hogy valaki szán -e időt az önismeretre tapasztalatom szerint sok összetevőtől függ. Korábbi pozitív vagy negatív tapasztalatoktól, családi neveltetéstől, szokásoktól, életkortól és élethelyzettől is. Azt gondolom, hogy ismerkedni mindig egy izgalmas dolog, bárkit is ismerünk meg, ha pedig az egész életünket saját magunkkal éljük le, akkor nem csak érdekes, de hasznos is ismerni saját „én”-ünket.

 

Te foglalkozol önismerettel? Vajon a te Johari ablakod hogy nézne ki egyes helyzetekben?

Otthon családi körben? A munkahelyeden? A párkapcsolatodban?

 

Angol szószedet autológia gyakorlásához

self-knowledge – önismeret
release – publikál
dimension – dimenzió
persistently, continually – folyamatosan
in early life – gyermekkorban
public – nyilvános
obvious, evident, evident – nyilvánvaló
aspect – aspektus
habit, behaviour – viselkedés
annoy, provoke, irritate – bosszant
company, band – társaság
set back, get into, come out – kerül
unknown, unidentified – ismeretlen
unconscious – tudattalan
undercover, secret – rejtett
share, divide, split – megoszt
almost, nearly – majdnem
annoy, bug – idegesít
neighbour – szomszéd
belong – tartozik valahova
circumstance, conditions – körülmény
trauma – trauma
emergency – vészhelyzet
light, illuminate – megvilágít
unruffled – higgadt
supposition, assumption – feltételezés
resource, source – forrás
situation, state – élethelyzet
regardless of expense – kerül, amibe kerül
shun sg like the plague – kerül valamit, mint a pestist

 

 

További nyelvi gyakorláshoz ajánlom társoldalunkat: A&K Nyelvtanulás

 

Ez a cikk megjelent az A&K Magazin októberi számában, melyet ingyenesen letölthetsz ezen a linken:

A&K Magazin októberi számának letöltése

Ha tetszett, oszd meg!

Julia Roberts önismerete

nő ül a padon és gondolkodik

 

Julia Roberts tojásai és az önismeret fejlesztése?

 

Mindig amikor azt hallom, hogy „minek az önismeret, én ismerem már magam”, mindig eszembe jut egy romantikus vígjáték, a Runaway Bride (Oltári nő) és Julia Roberts. Láttad már? Lehet elgondolkodtató kérdéseket találni ilyen könnyed filmekben is.

 

Julia Roberts és Richard Gere Runaway Bride

Kép forrása: wallpaper.fansshare.com

 

Ha nem láttad, akkor hadd meséljek róla néhány mondatban: a főszereplő fiatal nő (Julia Roberts) mindig, mikor eljut az oltárig aktuális szerelmével, megfutamodik és elrohan a templomból. A tényleges számra nem emlékszem, de több mint tízszer biztosan megcsinálta egymás után. Így aztán az egész kisváros rajta nevet már, összesúgnak a háta mögött és ítélkeznek felette. (Azt hiszem, ehhez nem kell Hollywoodig menni, hogy átérezzük, milyen érzés lehet.)

Főhősünk nagyon alkalmazkodó nő, kerüli a konfliktusokat, és a saját igényeiről teljesen megfeledkezik. Mindig annak a férfinak akar megfelelni, akivel épp jár. Ha kell, akkor hegyet mászik, ha szükséges, akkor búvárkodik, és mindig úgy eszi a reggelit, ahogy az aktuális partnere szereti.

A filmnek egy pontján (Spoiler Alert 😉 ) rádöbben, hogy fogalma sincs arról, hogy ki ő és mire is vágyik valójában. Még arra a kérdésre sem tudja a pontos választ, hogy hogyan is szereti a tojást reggelire. Mikor tudatára ébred annak, hogy nem is ismeri saját magát, fogja és kipakolja maga elé az összes tojás-verziót és szépen sorban végig kóstolja őket, hogy életében először megállapítsa, melyik ízlik neki a legjobban.

Talán furának tűnik, amit most mondani fogok, de szerintem ez egy nagyon komoly jelenet, és sokunkra ráférne egy ilyen kísérlet!

 

Amikor azt hallom, hogy valaki nagyon ismeri magát, eszembe jut ez a kép és a kérdés:

Te kipakoltad már magad elé az összes tojást valaha?

 

Ha a válaszod nem, akkor érdemes megfontolnod: ha egy ilyen alap dologra, mint a tojás sem gondolsz úgy, mint lehetőségre, akkor az élet nagy dolgaival vajon mi lehet a helyzet? Ha néhány falatnyi reggelire sem szánsz időt, akkor a fájdalmas, kellemetlen kérdésekkel hogyan nézel szembe egyedül?

Tényleg biztos, amit annak hiszel magadról, vagy csak a környezeted elvárásainak felelsz meg nap mint nap?

Mire vágysz valójában? Akkor is így élnél, ha nem lenne „muszáj”?

Neked milyen igényeid vannak az életed különböző területein? Kielégíted az igényeidet, vagy elnyomod őket tudattalanul, mert így kevesebb a konfliktus?

Feltérképezted már a lehetőségeidet és belekóstoltál már másba is, vagy kitartasz az első gondolat mellett, mert mit szólnának hozzá mások, ha most hirtelen változtatnál?

Te is csak reflexből választod a rántottát minden reggel és reflexszerűen éled a mindennapjaidat is?

 

Mesélj nekem, Te hogy szereted a tojást? 🙂

 

 

Ha tetszett, oszd meg!