Az autológia remek megoldás, ha nincs időd tanfolyamra vagy magántanárhoz járni, de fejleszteni szeretnéd a szóbeli nyelvi készséged egy idegen nyelven. Nincs más dolgod, mint beszélni, beszélni, beszélni!
Na jó, de mi az az autológia pontosan?
Nyelvtanulás terén abszolút példaképem Lomb Kató, ha még nem olvastad a könyvét, az Így tanulok nyelveket, akkor mindenképp ezzel kezd! Akár itt ki is szállhatsz a blogcikkből, nyomás olvasni! Komolyan! Megéri! 28 nyelvet ismert és ebből 10-en tolmácsolni is képes volt, és szinte mindet felnőtt fejjel tanulta meg. Ha valaki, akkor ő tudja, hogyan érdemes nyelveket tanulni!
Lomb Katótól olvastam én is először az autolexiáról, autográfiáról és autológiáról. Az autolexia a saját magadnak való olvasást jelenti, az autográfia, amikor a saját élményeidről szabadon fogalmazást írsz, és az autológia, amikor magaddal szóban osztod meg a gondolataidat, azaz magadban/magadnak beszélsz. Igen, igen, fennhangon! Egyedül a zuhany alatt vagy takarítás közben, jövet-menet (néma mobillal is remekül lehet társalogni). Magaddal csak van időd találkozni, ha a tanároddal nincs is!
Hogyan csináld?
Nehogy tankönyvet vegyél elő! Keress egy témát, ami amúgy is érdekel (akár itt a blogon, vagy egy hírújságban, esetleg Youtube-on) és mesélj róla saját magadnak fennhangon (ez a rész fontos, fejben minden könnyen megy, de a lényeges rész, hogy meg is kell tenni, ki kell ejteni). Először úgy hangzik, hogy ez „nem nagy ügy, mi ebben a különleges”. De próbáld meg, becsülettel, 1 hónapig minden nap, csak 15 percig, és utána kommentelj a tapasztalataidról, mert meg fogsz lepődni!
Ha nem megy egy kifejezés? Ne állj meg, csak firkantsd fel, később majd megnézed és próbáld kikerülni, fogalmazd át a mondatot vagy csak egyszerűen menj tovább! Mondd, mondd, mondd!
Akik ismernek, tudják, hogy imádok nyelveket tanulni, de ez nem volt mindig így. Az áttörést az önálló nyelvtanulóvá válás hozta meg számomra, bőven a huszas éveim közepén, amikor én döntöttem az eszközök, technikák és időbeosztás terén, és nem más.
Szeretem az ablakokat és ajtókat, melyeket az új nyelvek nyitnak meg a világra.
A gyors tanulás nem valami álom, tudatos munkával elérhető. A folyamatos fejlődéshez rengeteg, kitartó tanulás szükséges. Ez különösen igaz, ha olyan gyorsan és dinamikusan fejlődő területen dolgozol, mint az IT. Ahhoz, hogy sikeres legyél és előre lépj a karrieredben, folyamatosan képezned kell magad, és lényegesen könnyebb, ha ezt megfelelő technikával teszed.
Mindenkiben él egy gyerekkora óta hordozott hiedelem arról, hogy gyors vagy lassú tanuló, jó vagy rossz tanuló, könnyen vagy nehezen tanul, humán vagy reál beállítottságú, van-e nyelvérzéke vagy sem. De gondolkodtál már azon, hogy ezek tényleg létező tulajdonságaink, vagy csak indokolatlanul korlátozó hiedelmek? A tanulási képesség vajon fejleszthető?
Mit mutatnak a kutatások?
Simon Rupel és Brice Bathellier két amerikai kutató, akiket szintén foglalkoztatott ez a kérdés. Kutatási eredményeik szerint valóban az ismétlés a tudás anyja. Bár a kísérleti alanyok nem emberek, hanem egerek voltak, azért az eredmények minden esetre említésre méltók. A kis rágcsálóknak hangokat kellett megkülönböztetniük, és azt figyelték meg, hogy a tanulási görbéjük sok-sok ismétlés után meredeken emelkedni kezdett. Ráadásul a hasonló tanulási folyamatok egymást erősítik, tehát a hangok megkülönböztetése új kísérleti feltételek mellett is gyorsabban ment a kis egereknek, miután az első tanulási folyamaton már átestek. Ahogy nem titkolt emberi tapasztalat az is, hogy ha valaki beszél egy idegen nyelvet, a következőket már gyorsabban sajátítja el.
A tanulás biológiájáról, az agyi folyamatokról, és hogy az A&K Akadémián épp ezért tart egy évig egy programozó tanfolyam, valamint arról, hogy miért támaszkodunk az oktatásban is az új kutatási eredményekre, az A&K Akadémia nyelvtanulással foglalkozó oldalán már részletesebben írtunk korábban. Ha érdekel ez a blog-bejegyzés, ezen a linken elérheted: A rövid tanfolyamok tényleg nem hatékonyak?
Mit tehetünk a gyorsabb tanulás érdekében?
A kialakult új kapcsolatok az agyban a használat során megerősödnek és később gyorsabb működést eredményeznek, hasonló feladatok kapcsán. Tanulságként tehát megjegyezhetjük, hogy minél többet tanulunk, annál gyorsabban fog menni, különösen akkor, ha sokat ismétlünk, a hasonló anyagrészeket egymáshoz illesztjük, és gyakoroljuk a megtanultakat.
A jó hír az, hogy a tanulás tényleg tanulható, a sebessége pedig fokozható, csak kitartás, szorgalom és sok ismétlés szükséges hozzá, de lássuk be, ha a kis fehér egereknek sikerült, akkor nekünk is fog!
Ha részletesebben érdekel az agyműködés és tanulási képesség felnőttkorban, akkor ajánlom figyelmedbe:
A témában írtam egy hosszabb, sokkal szakmaibb hangvételű cikket az A&K Akadémia egyik kérdésére válaszul:
Tényleg lehet élvezetes a tanulás akkor is, ha nagy mennyiségről van szó, és sürget az idő? Hogyan? A tanulástechnika témakörében számtalan eszközt ismerhetsz most meg, és remélem, lesz közöttük olyan, ami megkönnyíti számodra is a tanulást! Jó kísérletezést!
Tanulás előtt tisztázd magadban a következő kérdéseket:
1. Miért akarod megtanulni?
2. Pontosan mikor lesz szükséged erre a tudásra?
3. Miért fontos, mi függ a teljesítményedtől?
4. Mi történik, ha nem sikerül megtanulnod?
5. Milyen érzés lenne tudni?
6. Mennyi időd van rá, hogy megtanuld?
7. Milyen hosszú távú hatása lesz az életedre vagy a számodra fontos emberek életére?
Az ún. mnemotechnikai eljárások nagyon hasznosak olyan tananyagok esetén, amelyek kifejezetten nehezen megjegyezhetők, például rengeteg évszám, olyan szöveg, amit szó szerint fel kell tudni idézni, vagy olyan adatok, adat-párok, amelyek között egyértelmű kapcsolat elsőre nem látható (amikor úgy érzed, hogy „telefonkönyvet” kell magolnod). Ezek a technikák, bár eleinte időigényesnek tűnhetnek, jelentősen megkönnyítik a tanulást. Érdemes adni nekik egy esélyt!
Az egyik legkézenfekvőbb technika, ami biztosan neked is eszedbe jutott már, az a csoportosítás. Telefonszámok esetén különösen hasznos! Ahogy az amerikai filmekben is gyakran hallani, pl. 555 – 77 -20.
Nagyon könnyen megjegyezzük a ritmusos, zenés dolgokat is (gondolj csak a fülbemászó slágerekre, ritmusos gyerekdalokra). Gondoltál már rá, hogy a tananyagot elrappeld vagy operaként énekeld el a szobád közepén? Vicces, de maradandó élmény lesz, különösen, ha baráti körben tanultok! Próbáljátok ki!
Szórakoztatóak a képi asszociációk is, ahogy Napóleonként partra szállsz (mondjuk az ágyadról a szőnyegre érkezve), vagy nyelvtanuláskor a szavakat a jelentésükkel azonosítod, pl. „funny” – ejtsd: „fáni” felbonthatod egy vidám, mosolygós fára, amin egy „i” betű van. Még könnyebben megmarad, ha le is rajzolod a szó mellé a szótárfüzetbe (Apropó szótárfüzet! Használj inkább teljesen üres, fehér lapokat!).
Hogyan csinálják a profik?
Ezek persze apróságok ahhoz képest, amit a profik képesek felépíteni gondolatban. Ismered Joshua Foer nevét? Ha nem, ajánlom a remek videóit a youtube-on. Egy Ted előadásában részletesen elmeséli, hogyan vált egyszerű újságíróból egy memóriaverseny győztesévé. Igazán lenyűgöző teljesítményre képes (például fejből tudja a teljes pí-t). Az ő technikája a memóriapalota vagy más nevén a helyek módszere. Egy számára ismerős helyet (saját otthonát) használja alapnak. Erre építi fel a megtanulandó szöveg szavait. Én magam is kipróbáltam egy előadás alkalmával, amikor hosszú ideig akartam jegyzetek nélkül beszélni, így személyes tapasztalat alapján mondhatom, jól működik! Az előadás pont a memóriatechnikákról szólt, így elég aktuálisnak éreztem, hogy életemben először élesben teszteljem az elméletben már megtanultakat.
Mit is csináltam pontosan?
Megszerkesztettem az előadás szöveges vázlatát, majd ahelyett, hogy „bemagoltam” volna, mint régen, most kiemeltem azokat a kulcsszavakat, melyekre elég emlékeznem és hatásukra „beugrik” a folytatás. Ezeket a szavakat kellett aztán sorban megtanulnom: memória, mag, kérdések, csoportosítás, ritmizálás, Szimonedész, beszakadt tető, memória- fogas.
Foert utánozva a saját otthonomat választottam, mert ezt a helyet jól ismerem. Lehunyt szemmel elképzeltem, hogy néz ki, és elkezdtem megalkotni egy szokatlan történetet, amit biztosan nem felejtek el. Fontosak a színek, zajok, illatok is. Próbáltam tehát kreatív lenni.
Hogyan hangzott a történet?
Elképzeltem, hogy elmegyek otthonról, de elfelejtettem magammal vinni a dzsekimet (rossz a memóriám), ezért visszafordulok. A bejárati ajtó előtt meglátok egy szilvamagot. Elkezdenek belőle ágak nőni, és benövik a teljes bejárati ajtót. Úgy kell átverekednem magam az ágakon, hogy bejussak az előszobába. Persze folyamatosan kérdezemmagamtól, hogy mégis mi történhetett, mert az egész olyan, mintha én lennék Alíz Csodaországban. Beérve az ajtón egy csapat fiatal rappert látok az előszobában. Megdöbbenek, hogy mit keresnek a lakásomban. Egyszer csak 2 csoportraoszlanak és elkezdenek rappelni. Ritmusosanbólogatnak, rugóznak. Most már biztos vagyok benne, hogy ez csak egy álom. De azért tovább sétálok. Jobbra fordulok és bepillantok a konyhába. Egy pasas áll a konyhapult előtt, bemutatkozik, hogy ő Simon. Evéssel üti el az időt, míg rám várt. (* Szimonedészre nem találtam jobb szót, mint Simon és evés). Recsegés-ropogás hallatszik és az épp reggelit eszegető Simonra elkezd hullani a vakolat, majd leszakad a konyha teteje. Bemenekülök a hálóba. Akkor jut eszembe, hogy a kabátom miatt jöttem vissza. Meglátom a fogasraakasztva.
Itt a mese vége.
Milyen élmény volt?
Előadás közben, amikor egy-egy szakasz végére értem, vettem egy mély levegőt, és tovább sétáltam a képzeletbeli lakásom következő helyiségébe. Egyetlen egyszer sem akadtam el a gondolatmenetben, és még a jókedvem is megmaradt, mert komolyan beszélni úgy, hogy közben fejben rappelő négerek ugrálnak az előszobámban, a konyhában pedig Simon reggelizik, nem utolsó dolog. A kulcsszavak kiemelése kb. 1 perc volt. Körülbelül 1-2 percet vett igénybe a történet kitalálása. Kétszer mondtam végig magamban előző este (mivel lassan mondtam és közben elképzeltem a hangokat, illatokat és színeket is, ez a szakasz kb. 5 percig tartott). Ennyi felkészülés elegendő volt egy 10 perces előadás megtartásához másnap délelőtt. Körülbelül egy évvel ezelőtt történt, és most is emlékezetből írtam le neked. Nem tudom, mit gondolsz, de szerintem megérte.
Ha legközelebb előadást kell tartanod, jusson eszedbe és próbáld ki! Nagyon jó érzés magabiztosan, jegyzetek nélkül kiállni és gördülékenyen előadást tartani.
benövi – overgrow bepillant – insight, peep bólogat – nod csoportokba rendezett – grouped csoportosítás – grouping, alignment csoportosul – group, troop, band elakad – stick in, get stuck elakadás – obstruction, entanglement elégedetten sóhajt – sigh with satisfacti-on előadás – talk, lecture, presentment előadásmód – presentation, manner előadást tart – give a lecture előszoba – hall, anteroom élvezetes – pleasurable, enjoyable emberek csoportosítása – squadding emlékezés megkönnyítése – mnemonics érdemes megjegyezni – worthy of note észben tart – keep sg on one’s mind eszébe jut – come into one’s mind eszébe juttat – remind, call mind eszeget – pick, piddle fejben tart – bear (in mind) fejből tudni – by heart fogas – hanger, coat-rack fülbemászó – melodiuous, catchy
2
gondolatmenet – train of thought gördülékeny – smooth, fluent hatás – impact, effect jegyzetek – notes jelentős szerepe van – be instrumental in jelentősen – significantly jó kedvében van – be in a good humour jobbra fordul – take a turn to the right jókedv – vivacity, cheerfullness jókedvű – light-hearted, cheerful képzeletbeli – visionary, imaginary kézenfekvő – obvious, plausible kiemel – underline, highlight kulcsszó – keyword legközelebb – (the) next time leszakad – come off magabiztos – self-confident megdöbben – be taken aback, recoil megfigyel – observe megjegyezni – memorize megkönnyít – facilitate memória – memory memória palota – memory palace menekül – escape, run for
3
partraszállás – disembarketion plafon – ceiling pontosan (időben) – on time pontosan (precízen) – precisely recseg – crunch, creak, crackle recseg-ropog – crack ritmusos – cadent rugózás – suspension sóhajt – have a sight, moan szakasz – stage, session, phase személyes – personal, private szilvamag – plum seed szórakoztató – entertaining, amusing tananyag – curriculum telefonkönyv – telephone directory teljesítmény – efficiency tisztáz – purify, explain, clarify vakolat – rendering, plaster visszafordul – turn back, turn over
A cikk megjelent az ingyenes A&K Magazin 2017. augusztusi számában:
melyben coaching témákon kívül Java programozás, kódjáték, technológiai újdonságok, programajánló, film – és könyvajánló, egészséges életmód és sok érdekesség található, kifejezetten IT szakemberek számára.
Az emlékezet, az agyi aktivitás és a magabiztosság között vajon van kapcsolat?
Emlékszel? Igen! Biztos? Nem.
Emlékezet, emlékezés. Mi jut róla eszedbe? Te is jártál már úgy, hogy azt hitted pontosan emlékszel valamire, és néhány keresztkérdés után már egyáltalán nem voltál biztos benne? Aki átverekedte magát a középiskolán jó eséllyel megtapasztalta már azt az érzést, hogy tanult, mégsem biztos az évszámban, névben, eseményben, ha rákérdeznek. Sőt! Egyre jobban elbizonytalanodik, végül egy remek kis kettessel küldik vissza a helyére. (Aztán otthon jöhet a magyarázkodás, hogy „de én tényleg tanultam”.)
Még gyakoribb élmény a „vajon bezártam az ajtót?” vagy „lekapcsoltam a villanyt?” Először úgy gondoljuk, hogy igen, de elbizonytalanodunk, majd végül szépen visszasétálunk és megnézzük, biztos ami biztos.
Gondolkodtál már azon, hogy vajon mi játszódik le ilyenkor az agyban? Nos, egy csoport lelkes tudós (Zhinsen, Urgolities, Smith és Squire) épp ezt vizsgálta egy 2 évvel ezelőtti kísérletük során.
Előbb nézzük meg, hogyan is épül fel az agyunk!
Az alsó részen látod a gerincvelőt (spinal cord). Ez húzódik végig a hátadon a gerinccsatornában. Felette, a képen szürke színnel a kisagy (cerebellum) látható. Ez a mozgásunk rendezettségéért felelős agy-terület. Az agy legnagyobb részét a nagyagy (cerebrum) adja. Ezt az agykéreg borítja (az ún. szürkeállomány). Lényegében ennek a területnek a működéséről lesz most szó, mert ez felelős a gondolkodásért, emlékezetért, tanulásért.
A közelmúltban végzett tanulmányok azt vizsgálták, hogy vajon a különböző agyi területek aktivitásának mérésével kimutatható –e egy emlékkép valódisága. Arra jutottak, hogy a halántéklebeny (temporal lobe) középső része alapvető szerepet játszik az emlékképzésben, de hogy elkülöníthető –e a segítségével a valódi és a hamis emlékkép, már egyáltalán nem volt egyértelmű.
Mi zavarhatta meg a mérést?
Az eredményeket erőteljesen befolyásolta, hogy magabiztosak vagyunk, ha egy jól bevésődött információra emlékezünk vissza. Ez az önbizalom kétséget nem ismerő is lehet. Pl. Tudod, hogy hívnak, és ha tízszer kérdezek vissza és próbállak elbizonytalanítani, te akkor is csak mosolyogva válaszolsz majd. Mert ebben biztos vagy.
A kutatók is azt találták, hogy ha valaki magabiztosan adja a válaszokat, akkor a halántéklebeny (temporal lobe) aktivitása alapján jól elkülöníthetők a valódi és hamis emlékképek. De amikor bizonytalankodunk, akkor más területek aktivizálódnak. „Hogy is hívták a srácot a filmben? Matt. Biztos? Hááát,… igen, M betűs volt, rövid, igen. Szerintem Matt. Nem Mark? Óóóó, …lehet.
Másodpercekkel a megjegyzést követően már el is kezdődik a felejtés! (Brown 1958)
Hogyan zajlott a kísérlet?
Kerestek 18 lelkes önként jelentkezőt, 21 és 42 év között és 800 színes, vegyesen kültéri és beltéri képet mutattak meg nekik. A képeket úgy válogatták össze, hogy amennyire csak lehet, különbözzenek egy-mástól, és így minimalizálják a lehetőségét annak, hogy a résztvevők véletlenül összekeverjék őket. Kisebb csomagokra osztották a képeket, és volt amit egy hónapig, volt amit egy hétig, egy napig és egy óráig tanulmányozhattak a kísérlet elvégzése előtt az önkéntesek. Majd fogták ezeket a képeket és alaposan összekeverték 240 másikkal, amit nem mutattak meg korábban. A résztvevőknek ki kellett válogatniuk egyesével, hogy melyik képet látták már és melyiket nem. Természetesen nem csak az volt a fontos, hogy tudják-e a jó választ, felismerik-e a korábban már látott képeket, de az is, hogy mennyire biztosak benne, hogy találkoztak már vele.
Honnan tudták a kutatók, hogy közben mi játszódik le az agyban?
Nemes egyszerűséggel belenéztek.
A teljes vizsgálatot egy úgynevezett fMRI-ben végezték el. A San Diego-i Egyetemen van egy 3T General Electric scanner fMRI és a kísérleti alanyok ebben fekve nézegették a fényképeket. Egy számítógép billentyűzetének segítségével adták meg a válaszaikat.
Mi az az fMRI?
Az fMRI egy funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat: az MRI egy speciális típusa, mely az agyidegek aktivitásának vizsgálatát a véráramlás megfigyelésével végzi. (Az aktív agyi idegsejtek oxigént használnak fel a működésükhöz, tehát az agyterület vérbő lesz, ha működésbe lépnek a sejtek.)
A kutatók folyamatosan képeket készítettek az fMRI segítségével. Azt látták, hogy 3 agyterület aktivizálódott, amikor a válaszadó bizonytalankodott. Mind a 3 terület a fali lebenyben (parietal lobe) volt. További vizsgálatot igényel még, hogy pontosan ismerjük az agyunk működésének részleteit, de már ez a kísérlet is egy izgalmas betekintés volt az agyi aktivitás vizsgálatába.
Érdekes, de mire jó ez a gyakorlatban?
Ha legközelebb elbizonytalanodsz a bejárati ajtó előtt, hogy vajon kifele jövet lekapcsoltad–e a villanyt, gondolj erre a cikkre! Ugyan nem fogja megmondani neked, hogy ég-e a villanykörte a szobában, de azt már tudni fogod, hogy épp hol is „töröd a fejed” a válaszon pontosan!
A cikk témájához kapcsolódó angol nyelvű szószedet autológiához:
