Hogyan működik az emlékezet?

 

Az emlékezet, az agyi aktivitás és a magabiztosság között vajon van kapcsolat?

 

Emlékszel? Igen! Biztos? Nem.

 

Emlékezet, emlékezés. Mi jut róla eszedbe? Te is jártál már úgy, hogy azt hitted pontosan emlékszel valamire, és néhány keresztkérdés után már egyáltalán nem voltál biztos benne? Aki átverekedte magát a középiskolán jó eséllyel megtapasztalta már azt az érzést, hogy tanult, mégsem biztos az évszámban, névben, eseményben, ha rákérdeznek. Sőt! Egyre jobban elbizonytalanodik, végül egy remek kis kettessel küldik vissza a helyére. (Aztán otthon jöhet a magyarázkodás, hogy „de én tényleg tanultam”.)

Még gyakoribb élmény a „vajon bezártam az ajtót?” vagy „lekapcsoltam a villanyt?” Először úgy gondoljuk, hogy igen, de elbizonytalanodunk, majd végül szépen visszasétálunk és megnézzük, biztos ami biztos.

Gondolkodtál már azon, hogy vajon mi játszódik le ilyenkor az agyban? Nos, egy csoport lelkes tudós (Zhinsen, Urgolities, Smith és Squire) épp ezt vizsgálta egy 2 évvel ezelőtti kísérletük során.

 

Előbb nézzük meg, hogyan is épül fel az agyunk!

 

Az alsó részen látod a gerincvelőt (spinal cord). Ez húzódik végig a hátadon a gerinccsatornában. Felette, a képen szürke színnel a kisagy (cerebellum) látható. Ez a mozgásunk rendezettségéért felelős agy-terület. Az agy legnagyobb részét a nagyagy (cerebrum) adja. Ezt az agykéreg borítja (az ún. szürkeállomány). Lényegében ennek a területnek a működéséről lesz most szó, mert ez felelős a gondolkodásért, emlékezetért, tanulásért.

A közelmúltban végzett tanulmányok azt vizsgálták, hogy vajon a különböző agyi területek aktivitásának mérésével kimutatható –e egy emlékkép valódisága. Arra jutottak, hogy a halántéklebeny (temporal lobe) középső része alapvető szerepet játszik az emlékképzésben, de hogy elkülöníthető –e a segítségével a valódi és a hamis emlékkép, már egyáltalán nem volt egyértelmű.

 

Mi zavarhatta meg a mérést?

 

Az eredményeket erőteljesen befolyásolta, hogy magabiztosak vagyunk, ha egy jól bevésődött információra emlékezünk vissza. Ez az önbizalom kétséget nem ismerő is lehet. Pl. Tudod, hogy hívnak, és ha tízszer kérdezek vissza és próbállak elbizonytalanítani, te akkor is csak mosolyogva válaszolsz majd. Mert ebben biztos vagy.
A kutatók is azt találták, hogy ha valaki magabiztosan adja a válaszokat, akkor a halántéklebeny (temporal lobe) aktivitása alapján jól elkülöníthetők a valódi és hamis emlékképek. De amikor bizonytalankodunk, akkor más területek aktivizálódnak.
„Hogy is hívták a srácot a filmben? Matt. Biztos? Hááát,… igen, M betűs volt, rövid, igen. Szerintem Matt. Nem Mark? Óóóó, …lehet.

 

Másodpercekkel a megjegyzést követően már el is kezdődik a felejtés! (Brown 1958)

 

Hogyan zajlott a kísérlet?

 

Kerestek 18 lelkes önként jelentkezőt, 21 és 42 év között és 800 színes, vegyesen kültéri és beltéri képet mutattak meg nekik. A képeket úgy válogatták össze, hogy amennyire csak lehet, különbözzenek egy-mástól, és így minimalizálják a lehetőségét annak, hogy a résztvevők véletlenül összekeverjék őket. Kisebb csomagokra osztották a képeket, és volt amit egy hónapig, volt amit egy hétig, egy napig és egy óráig tanulmányozhattak a kísérlet elvégzése előtt az önkéntesek. Majd fogták ezeket a képeket és alaposan összekeverték 240 másikkal, amit nem mutattak meg korábban. A résztvevőknek ki kellett válogatniuk egyesével, hogy melyik képet látták már és melyiket nem. Természetesen nem csak az volt a fontos, hogy tudják-e a jó választ, felismerik-e a korábban már látott képeket, de az is, hogy mennyire biztosak benne, hogy találkoztak már vele.

 

Honnan tudták a kutatók, hogy közben mi játszódik le az agyban?

 

Nemes egyszerűséggel belenéztek.

 

 

A teljes vizsgálatot egy úgynevezett fMRI-ben végezték el. A San Diego-i Egyetemen van egy 3T General Electric scanner fMRI és a kísérleti alanyok ebben fekve nézegették a fényképeket. Egy számítógép billentyűzetének segítségével adták meg a válaszaikat.

 

Mi az az fMRI?

 

Az fMRI egy funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat: az MRI egy speciális típusa, mely az agyidegek aktivitásának vizsgálatát a véráramlás megfigyelésével végzi. (Az aktív agyi idegsejtek oxigént használnak fel a működésükhöz, tehát az agyterület vérbő lesz, ha működésbe lépnek a sejtek.)

A kutatók folyamatosan képeket készítettek az fMRI segítségével. Azt látták, hogy 3 agyterület aktivizálódott, amikor a válaszadó bizonytalankodott. Mind a 3 terület a fali lebenyben (parietal lobe) volt. További vizsgálatot igényel még, hogy pontosan ismerjük az agyunk működésének részleteit, de már ez a kísérlet is egy izgalmas betekintés volt az agyi aktivitás vizsgálatába.

 

Érdekes, de mire jó ez a gyakorlatban?

 

Ha legközelebb elbizonytalanodsz a bejárati ajtó előtt, hogy vajon kifele jövet lekapcsoltad–e a villanyt, gondolj erre a cikkre! Ugyan nem fogja megmondani neked, hogy ég-e a villanykörte a szobában, de azt már tudni fogod, hogy épp hol is „töröd a fejed” a válaszon pontosan!

 

A cikk témájához kapcsolódó angol nyelvű szószedet autológiához:

spinal cord – gerincvelő
cerebellum – kisagy
occipital lobe – nyakszirti le-beny
parietal lobe – fali lebeny
frontal lobe – homloklebeny
left hemisphere – bal agyfélteke
cerebrum – nagyagy
temporal lobe – halántéklebeny
brain stem – agytörzs
experiment with sg – kísérletezik
self-confidence – magabiztosság
recollect – visszaemlékezik
shilly-shally – bizonytalankodás (UK)
vacillation – bitonytalankodás (US)
fMRI – functional magnetic resonance imaging
blood-stream – véráramlás
full-blooded – vérbő
separability – elkülöníthetőség

 

A cikk megjelent az ingyenes A&K Magazin 2017. augusztusi számában, mely elérhető az alábbi linken:

A&K Magazin – 2017. augusztusi szám