Julia Roberts tojásai és az önismeret fejlesztése?

 

Mindig amikor azt hallom, hogy „minek az önismeret, én ismerem már magam”, mindig eszembe jut egy romantikus vígjáték, a Runaway Bride (Oltári nő) és Julia Roberts. Láttad már? Lehet elgondolkodtató kérdéseket találni ilyen könnyed filmekben is.

 

Kép forrása: wallpaper.fansshare.com

 

Ha nem láttad, akkor hadd meséljek róla néhány mondatban: a főszereplő fiatal nő (Julia Roberts) mindig, mikor eljut az oltárig aktuális szerelmével, megfutamodik és elrohan a templomból. A tényleges számra nem emlékszem, de több mint tízszer biztosan megcsinálta egymás után. Így aztán az egész kisváros rajta nevet már, összesúgnak a háta mögött és ítélkeznek felette. (Azt hiszem, ehhez nem kell Hollywoodig menni, hogy átérezzük, milyen érzés lehet.)

Főhősünk nagyon alkalmazkodó nő, kerüli a konfliktusokat, és a saját igényeiről teljesen megfeledkezik. Mindig annak a férfinak akar megfelelni, akivel épp jár. Ha kell, akkor hegyet mászik, ha szükséges, akkor búvárkodik, és mindig úgy eszi a reggelit, ahogy az aktuális partnere szereti.

A filmnek egy pontján (Spoiler Alert 😉 ) rádöbben, hogy fogalma sincs arról, hogy ki ő és mire is vágyik valójában. Még arra a kérdésre sem tudja a pontos választ, hogy hogyan is szereti a tojást reggelire. Mikor tudatára ébred annak, hogy nem is ismeri saját magát, fogja és kipakolja maga elé az összes tojás-verziót és szépen sorban végig kóstolja őket, hogy életében először megállapítsa, melyik ízlik neki a legjobban.

Talán furának tűnik, amit most mondani fogok, de szerintem ez egy nagyon komoly jelenet, és sokunkra ráférne egy ilyen kísérlet!

 

Amikor azt hallom, hogy valaki nagyon ismeri magát, eszembe jut ez a kép és a kérdés:

Te kipakoltad már magad elé az összes tojást valaha?

 

Ha a válaszod nem, akkor érdemes megfontolnod: ha egy ilyen alap dologra, mint a tojás sem gondolsz úgy, mint lehetőségre, akkor az élet nagy dolgaival vajon mi lehet a helyzet? Ha néhány falatnyi reggelire sem szánsz időt, akkor a fájdalmas, kellemetlen kérdésekkel hogyan nézel szembe egyedül?

Tényleg biztos, amit annak hiszel magadról, vagy csak a környezeted elvárásainak felelsz meg nap mint nap?

Mire vágysz valójában? Akkor is így élnél, ha nem lenne „muszáj”?

Neked milyen igényeid vannak az életed különböző területein? Kielégíted az igényeidet, vagy elnyomod őket tudattalanul, mert így kevesebb a konfliktus?

Feltérképezted már a lehetőségeidet és belekóstoltál már másba is, vagy kitartasz az első gondolat mellett, mert mit szólnának hozzá mások, ha most hirtelen változtatnál?

Te is csak reflexből választod a rántottát minden reggel és reflexszerűen éled a mindennapjaidat is?

 

Mesélj nekem, Te hogy szereted a tojást? 🙂