Johari ablak – Te mennyire látsz magadba?

 

A johari ablak egy önismereti modell, melyet Joseph Luft és Harry Ingham pszichológusok publikáltak 1955-ben. Ebben a modellben két fő dimenziót emelnek ki: azt, amit az én tud magáról és azt, amit mások tudnak róla. Az életünk során az önismeretünk folyamatosan változik (sárga terület). Gyermekkorban még keveset tudunk magunkról és arról, hogy mások milyennek láthatnak minket. Az idővel ez folyamatosan nő. Ahogy azt az ábrán is láthatod, 4 fő területet különböztet meg a modell.

 

*a johari ablak kép forrása: http://old.ektf.hu

 

Az első terület

 

Az első terület az ún. nyílt terület. Ez a nyilvános, mindenki által ismert „én”. Ide tartoznak a nem titkolt, nyilvánvaló dolgok, mint az, hogy hogy hívnak vagy hogy hogyan nézel ki.

 

A második terület

 

A másik egy fokkal izgalmasabb terület az ún. vak terület. Ez az „én” olyan aspektusait tartalmazza, mely mások számára nyilvánvaló és jól látható, az „én” számára azonban nem az. Ilyen lehet az, hogy szimpatikusak vagyunk-e a környezetünknek, hogy bizonyos viselkedésünk bosszantja a társaságot, amiben mozgunk. Ha valaki komolyabban szeretne önismerettel foglalkozni, akkor nem érdemes kerülnie azt a gondolatot, hogy mit gondolnak róla mások. (Az más kérdés, hogy ebből mit fogadunk be és hogyan kezeljük a kapott információkat.)

 

A harmadik terület

 

Az ismeretlen terület (tudattalan) az ún. „rejtett én”. Melyet az „én” tud, de senki más nem. Ezek azok a titkaink, amelyeket nem osztunk meg másokkal (azt hiszem, példát mondani majdnem felesleges, de ilyen például az, hogy nem szimpatizálunk a csoporttársainkkal, vagy idegesít a szomszédunk. Persze kedvesek vagyunk látszólag, és az információt, a véleményünket megtartjuk magunknak.)

 

A negyedik terület

 

A negyedik, és egyben legsötétett terület az ún. rejtett terület. Ide olyan dolgok tartoznak, amelyeket mások sem tudnak rólunk, és mi sem tudtunk magunkról. Csak speciális körülmények, traumák, vészhelyzetek, stb. tudják megvilágítani ezt a területet. Vannak élethelyzetek, melyekben nem tudjuk előre kiszámítani, hogyan fogunk viselkedni. Gondolhatjuk magunkról, hogy ha általában higgadtak vagyunk, akkor vészhelyzetben is azok lennénk, de ez csak feltételezés. Hogy valójában mit tennénk az csak ott és akkor fog kiderülni. Egyes források szerint a pszichoanalízisben van lehetőség a rejtett területen levő dolgok feltárására, de az biztos, hogy tudatosan befolyásolni nem tudjuk.

 

 

Az, hogy a sárga terület, tehát az, amit tudunk magunkról és amit vállalunk is mások előtt mekkora terület, és mennyire tágítjuk ki, rajtunk múlik. Hogy a vak területet mennyire akarjuk megismerni, szintén a mi döntésünk. Az, hogy valaki szán -e időt az önismeretre tapasztalatom szerint sok összetevőtől függ. Korábbi pozitív vagy negatív tapasztalatoktól, családi neveltetéstől, szokásoktól, életkortól és élethelyzettől is. Azt gondolom, hogy ismerkedni mindig egy izgalmas dolog, bárkit is ismerünk meg, ha pedig az egész életünket saját magunkkal éljük le, akkor nem csak érdekes, de hasznos is ismerni saját „én”-ünket.

 

Te foglalkozol önismerettel? Vajon a te Johari ablakod hogy nézne ki egyes helyzetekben?

Otthon családi körben? A munkahelyeden? A párkapcsolatodban?

 

Angol szószedet autológia gyakorlásához

self-knowledge – önismeret
release – publikál
dimension – dimenzió
persistently, continually – folyamatosan
in early life – gyermekkorban
public – nyilvános
obvious, evident, evident – nyilvánvaló
aspect – aspektus
habit, behaviour – viselkedés
annoy, provoke, irritate – bosszant
company, band – társaság
set back, get into, come out – kerül
unknown, unidentified – ismeretlen
unconscious – tudattalan
undercover, secret – rejtett
share, divide, split – megoszt
almost, nearly – majdnem
annoy, bug – idegesít
neighbour – szomszéd
belong – tartozik valahova
circumstance, conditions – körülmény
trauma – trauma
emergency – vészhelyzet
light, illuminate – megvilágít
unruffled – higgadt
supposition, assumption – feltételezés
resource, source – forrás
situation, state – élethelyzet
regardless of expense – kerül, amibe kerül
shun sg like the plague – kerül valamit, mint a pestist

 

 

További nyelvi gyakorláshoz ajánlom társoldalunkat: A&K Nyelvtanulás

 

Ez a cikk megjelent az A&K Magazin októberi számában, melyet ingyenesen letölthetsz ezen a linken:

A&K Magazin októberi számának letöltése

 

Julia Roberts tojásai és az önismeret fejlesztése?

 

Mindig amikor azt hallom, hogy „minek az önismeret, én ismerem már magam”, mindig eszembe jut egy romantikus vígjáték, a Runaway Bride (Oltári nő) és Julia Roberts. Láttad már? Lehet elgondolkodtató kérdéseket találni ilyen könnyed filmekben is.

 

Kép forrása: wallpaper.fansshare.com

 

Ha nem láttad, akkor hadd meséljek róla néhány mondatban: a főszereplő fiatal nő (Julia Roberts) mindig, mikor eljut az oltárig aktuális szerelmével, megfutamodik és elrohan a templomból. A tényleges számra nem emlékszem, de több mint tízszer biztosan megcsinálta egymás után. Így aztán az egész kisváros rajta nevet már, összesúgnak a háta mögött és ítélkeznek felette. (Azt hiszem, ehhez nem kell Hollywoodig menni, hogy átérezzük, milyen érzés lehet.)

Főhősünk nagyon alkalmazkodó nő, kerüli a konfliktusokat, és a saját igényeiről teljesen megfeledkezik. Mindig annak a férfinak akar megfelelni, akivel épp jár. Ha kell, akkor hegyet mászik, ha szükséges, akkor búvárkodik, és mindig úgy eszi a reggelit, ahogy az aktuális partnere szereti.

A filmnek egy pontján (Spoiler Alert 😉 ) rádöbben, hogy fogalma sincs arról, hogy ki ő és mire is vágyik valójában. Még arra a kérdésre sem tudja a pontos választ, hogy hogyan is szereti a tojást reggelire. Mikor tudatára ébred annak, hogy nem is ismeri saját magát, fogja és kipakolja maga elé az összes tojás-verziót és szépen sorban végig kóstolja őket, hogy életében először megállapítsa, melyik ízlik neki a legjobban.

Talán furának tűnik, amit most mondani fogok, de szerintem ez egy nagyon komoly jelenet, és sokunkra ráférne egy ilyen kísérlet!

 

Amikor azt hallom, hogy valaki nagyon ismeri magát, eszembe jut ez a kép és a kérdés:

Te kipakoltad már magad elé az összes tojást valaha?

 

Ha a válaszod nem, akkor érdemes megfontolnod: ha egy ilyen alap dologra, mint a tojás sem gondolsz úgy, mint lehetőségre, akkor az élet nagy dolgaival vajon mi lehet a helyzet? Ha néhány falatnyi reggelire sem szánsz időt, akkor a fájdalmas, kellemetlen kérdésekkel hogyan nézel szembe egyedül?

Tényleg biztos, amit annak hiszel magadról, vagy csak a környezeted elvárásainak felelsz meg nap mint nap?

Mire vágysz valójában? Akkor is így élnél, ha nem lenne „muszáj”?

Neked milyen igényeid vannak az életed különböző területein? Kielégíted az igényeidet, vagy elnyomod őket tudattalanul, mert így kevesebb a konfliktus?

Feltérképezted már a lehetőségeidet és belekóstoltál már másba is, vagy kitartasz az első gondolat mellett, mert mit szólnának hozzá mások, ha most hirtelen változtatnál?

Te is csak reflexből választod a rántottát minden reggel és reflexszerűen éled a mindennapjaidat is?

 

Mesélj nekem, Te hogy szereted a tojást? 🙂