Indirekt szexizmus – vicces vagy sértő?
Szexizmus a munkahelyen? Vajon mennyire gyakori jelenség?
A munkahely azon túl, hogy szakmai kihívások elé állít minket és produktivitásra sarkall, egy közösség is. Különböző emberek, különböző élettapasztalattal, háttérrel, véleménnyel, érzékenységgel és személyiséggel igyekeznek együtt dolgozni. Ahogy minden csoportos tevékenység során, itt is megjelennek idővel a különbségek. A kérdés csak az, hogy hogyan kezeljük ezeket?
Mivel IT területen dolgozó coach-ként ügyfeleim javarészt szoftverfejlesztőkből állnak, így én ezen a területen szerzett tapasztalataimat felhasználva írok most erről a témáról. Lehet, hogy más munkahelyen másokat tapasztalsz. Ha így van, kíváncsian várom leveled: Írj nekem! Oszd meg velem a történeted, véleményed!
Különböző hitek és értékrendek
Elkerülhetetlen, hogy bizonyos szabadidős beszélgetések során, például ebéd közben, vagy csapatépítő rendezvényeken, felmerüljenek akár megosztó témák is a munkatársak között. Ezen eltérő vélemények intelligens kezeléséhez nagyfokú tudatosság, asszertivitás és bizonyos esetekben önkontroll szükséges, különösen a csoporton belüli életkori, nemi és nemzetiségi heterogenitás esetén. Hosszan lehetne sorolni a felmerülő megosztó témákat az egyszerűbb sporteredményektől kezdve, az összetettebb politikai vagy akár származási, szexuális irányultsággal kapcsolatos, vallási vagy egyéb diszkriminációt felvető helyzetekig. Véleménye természetesen mindenkinek van. De vajon mi a megfelelő hely és mód ennek megosztására?
Szexizmus
Mi is az a szexizmus? Olyan előítélet és diszkrimináció, amely az emberek (igen, lehet férfi vagy nő is) nemén vagy nemi szerepén alapul. Szerinted ilyesmi sosem fordul elő a te munkahelyeden? Gondoljuk csak végig, hogy valóban így van-e!
Ez jó vagy rossz? Csak a nőket, vagy férfiakat is érint?
Igen. Mindegyik igaz. Lehet pozitív és negatív, jóindulatú és rosszindulatú, és igen, érintheti a nőket és a férfiakat egyaránt. Nézzük, hogyan is jelenik ez meg konkrétan a mindennapokban!
Az ajtóban a nőket előre engedő férfiak udvariasak (és pozitívan diszkriminálnak egy munkatársat a neme alapján, még ha kedvességből teszik, akkor is). Míg ha kifejtik véleményüket, hogy a nőknek nem az IT területen, vezető beosztásban, hanem inkább otthon a konyhában lenne a helye, akkor ugyanezt negatív értelemben teszik. Ezekről az esetekről többet hallunk, mint a férfiakat ért hatásokról.
Ha azért választják a felvételi folyamat során inkább a férfi kollégát, mert ránézésre biztosan jobb programozó, vagy, mert ő jó eséllyel nem megy GYES-re a közeljövőben, a férfiakat ért pozitív diszkriminációt látjuk megjelenni.
Vagy amikor egy férfi a munkahelyi stressz vagy elbocsátás kapcsán azzal a hozzáállással találkozik a környezetében, hogy ő nem sértődhet meg. Nem fakadhat sírva, mert elvárható tőle a teherbírás, határozottság, nem panaszkodhat vagy kérhet segítséget, mert az nem férfias, akkor a férfiakat ért negatív szexizmusnak lehetünk tanúi.
Mitől indirekt a szexizmus?
Az indirekt szexizmus, amikor a beszélgetés alapvetően jóindulatúnak mondható, vicces köntösbe ágyazott, vagy nem lép túl egy határt, de mégis sérti a csoport egy tagját. Jane Sunderland nyelvész megfogalmazása szerint „minden olyan megnyilvánulás (indirekt) szexizmus, ami olyan kategóriákkal vagy értékekkel azonosít bennünket, amely kategóriákkal vagy értékekkel mi magunk nem azonosulunk.” Ebbe beletartozhat a nők esetén az anyaság kérdése, a nemi identitás vagy nőiesség / férfiasság dilemmája. Vagy akár olyan sokak számára apróságnak tűnő dolgok is, mint az, hogy a nők védelemre szorulnak és nem jó vezetők, vagy a férfiak bátrak és erősek, sosem félnek semmitől, és végképp nem sírnak. A területek száma végtelen.
Mihez kezdhetünk ezzel?
Egyrészt érdemes növelni a mindennapi kommunikáció során a tudatosság szintjét. Minden külső változás az egyén belső változásával indul, tehát az első és legfontosabb, amit tehetünk, hogy ügyelünk a saját mondatainkra és megnyilvánulásainkra, legyen az verbális vagy non-verbális. Egy kritikus és intelligens szűrőn át engedjük át, amit el akarunk mondani, és ne a (talán korábban helytelenül tanult) minták vezessenek minket.
A másik feladatunk pedig a tudatosság felébresztése a környezetünkben is. Ha szó nélkül hagyjuk a másokat sértő megjegyzéseket, legyen az bármilyen ártatlan is, beállunk azok csoportjába, akik szerint ez elfogadott és rendben van. A változáshoz idő és nagyfokú önkritika szükséges, de nem lehetetlen. Tegyünk érte, hogy a munkahelyünkön és a környezetünkben mindenki nyugodtan lehessen önmaga, anélkül, hogy bántás vagy sértés érné. Ez közös felelősségünk!
